A barátszerzés a legnehezebb számunkra. Mivel kevés az önbizalmunk, mert nem tudjuk, hogy hogyan szólítsuk meg a másikat, mikor még beszélni se tudunk normálisan, és félünk attól, hogy nem értik meg, amit mondunk. És ez háttérbe szorít minket, meg se akarjuk már próbálni. Az én esetemben már sok barátom van, de ha mégis kéne, akkor is csak nehezen. Szeretek a jelenlegi barátaimmal lógni, el se tudunk szakadni egymástól, persze vannak halló barátaim is, őket is nagyon szeretem.
Sok hallássérült esetében nem sok halló barátjuk van. Ők leginkább kitartanak saját "fajtájuk" mellett, és velük nem kell szégyenlősködniük sem.
Sokáig tart egy barátságot felépítened?? A halló barátaidban is ugyanúgy meg bízol mint a hallássérült barátaidban??
VálaszTörlésHát tovább tart, mint egy hallássérültnek. Igen, ugyanúgy megbízok egy hallóban is, mint egy hallássérültben is, mivel nem különbözünk tőlük :)
VálaszTörlésÉrtem, és van legeslegjobb halló barátod is??
VálaszTörlésPersze! Az osztálytársam, akivel mindennap vagyok, és mindent elmondhatok neki :)
VálaszTörlésSzerencsés vagy hogy ilyen jó a kapcsolatod az osztálytársaddal!:)
VálaszTörlésKöszönöm!:) Félévembe telt, mire találtam egyetlen egy embert, akivel beszélgethettem az osztályban :)
VálaszTörlésAz igen! Szoktatok veszekedni??
VálaszTörlésSohaaa :) De volt már olyan eset, hogy megbántottunk egymást valamivel, de az se tartott sokáig, mondjuk csak 1 percig :) Mert mi aztán tudjuk, hogy mi a jó a másiknak, és semmi értelme összeveszni egy dolgon :)
VálaszTörlésEz így van a harmónia teljes közöttünk!:)
VálaszTörlésAz biztos!:) <3
VálaszTörlés