Hallássérülés: Általános kifejezés, amely a normál hallástól való mindenféle eltérést magában foglalja a legenyhébb hallásveszteségtôl a teljes siketségig.
Siket/Siketség: A teljes hallásveszteségű személyt jelöli (90 dB-es, vagy annál nagyobb hallásveszteséggel). Általában aktívan részt vesz az egymásközt jelnyelvet használó siket emberek közösségében. A siket egyének némelyike hasznosnak tartja a hallásjavító készülék viselését, mások pedig feleslegesnek. Sose használja a siketnéma kifejezést, és a siket jelzőt fônévként, amikor a siket emberre gondol. Kerülje a süket szót is az "értelmi fogyatékos" konnotációja miatt.
Nagyothalló: Az olyan hallásveszteségű személyt jelöli, aki kommunikációjában a beszédre és szájról olvasásra, telefonbeszélgetésében a hallásmaradványára támaszkodik.
Hallásmaradvány: A hallásveszteség ellenére megmaradt hallóképesség. Minél nagyobb a hallásveszteség, annál kisebb a hallásmaradvány.
Vezetéses típusú halláscsökkenés: Ilyen halláscsökkenés akkor támad, ha a hangvezető rendszerben - tehát hallójárat, dobhártya, hallócsontok, labyrinth-ablakok rendszerében - keletkezik megbetegedés.
Idegi típusú (percepciós) halláscsökkenés: Ide tartoznak a hangfelfogó rendszer, a belső fül, a hallóideg, a hallópályák és a hallókéreg megbetegedései.
Kevert típusú halláscsökkenés: A vezetéses és a percepciós nagyothallás kombinálódhat egymással.
Congeniális siketség: A születésnél vagy azt megelőzőleg jelentkező siketség.
Prelinguális siketség: A normális beszédelsajátítás befejezése előtt (kb. 3. életév) jelentkező siketség. A prelinguális siketség jelentékenyen korlátozza a beszélt magyar nyelv hatásának mennyiségét és minőségét, amelyre szüksége van egy gyermeknek a beszélt nyelvi képességek kifejlődéséhez.
Postlinguális siketség: A beszélt nyelvelsajátítás befejeződése után (kb. 3. életév) jelentkező siketség. A postlinguális siketségnek a beszédre, olvasásra, írásra és szájról olvasásra gyakorolt hatása az egyéntől és a hallásvesztés időpontjától függ.
Szerzett siketség: Valamikor a születés után jelentkező siketség.
HSL (Hungarian Sign Language = magyar jelnyelv): Vizuális-gesztikulációs nyelv, mely nyelvtanában és szókincsében eltér a magyar nyelvtől.
Jelelt beszéd: Manuális kiegészítés a szájról olvasáshoz, mely kéz-pozicíókkal megerősíti a száj mozgását.
Ujj ABC: Kézzel formáljuk az ABC betűit. Minden kézállás más-más betűt jelent, melyeket egymást követően használva betűzzük a szót.
Manuális kommunikáció: Kommunikáció jelekkel és az ujj ABC-vel.
Orális kommunikáció: Kommunikáció beszéddel, szájról olvasással, jelek használata nélkül.
Jelnyelv: Kommunikációs út, szavak, fogalmak, érzések közvetítése a test, kezek, karok és arc használatával.
Szimultán kommunikáció: Kommunikáció a jelnyelv és a beszélt nyelv egyidejű alkalmazásával.
Szájról olvasás: A beszéd optikai úton történő megértése a beszélő ajakmozgását, arcát, kifejezéseit, testbeszédét, valamint nyelvtani szabályokat és az interperszonális kommunikáció alapelveit figyelembe véve.
Totális kommunikáció: Kommunikáció, mely minden rendelkezésre álló kommunikációs eszközt (beszéd, szájról olvasás, jelnyelv, ujj-ABC, pantomim, írás, stb.) használ szükség és igény szerint.
Jelnyelvi tolmácsolás: A tolmács jeleli, amit a beszélő mond. A jelnyelvi variációktól a szó szerinti tolmácsolásig számos változat használatos. A tolmács a siket személy igényeihez igazítja a jelnyelv alkalmazását.
Orális tolmácsolás: A tolmács a hallott szöveget hang nélkül artikulálja, melyhez természetes gesztusokat és arckifejezést használ. Néhány nehezebben érthető szót megcserélhet a könnyebb szájról olvasási kép érdekében.
Taktilis tolmácsolás: Siket-vak személyek számára, "kézbe-tolmácsolási" metódus. A tolmács a hallott szöveget jellel, illetve a addiktológia vagy a Braille rendszer alkalmazásával a siket-vak személy kezébe továbbítja.
Tolmácsolás hangra: A tolmács mondja, amit a siket személy jelel, illetve artikulál. Korábban "fordított" tolmácsolásnak nevezték.
Hallókészülék: Készülék, mely felerősíti a hangot. Nem tesz különbséget a beszélt, szükséges és a nem kívánatos háttérzajok között. A legtöbb hallókészülék nem alkalmas a torzítások kiküszöbölésére, tehát egy hallókészüléket viselŐ képes a hangok észlelésére, de értelmezésére kevésbé.
Telefax: Siketek számára a telefont helyettesítő eszköz. Előnye, hogy a hallók és a hallássérültek egyaránt használhatják. Hátránya, hogy a készülék drága, azonnal választ megszakítás nélkül nem tesz lehetővé, válaszadás esetén mindkét fél számára költséget jelent.
Siket/Siketség: A teljes hallásveszteségű személyt jelöli (90 dB-es, vagy annál nagyobb hallásveszteséggel). Általában aktívan részt vesz az egymásközt jelnyelvet használó siket emberek közösségében. A siket egyének némelyike hasznosnak tartja a hallásjavító készülék viselését, mások pedig feleslegesnek. Sose használja a siketnéma kifejezést, és a siket jelzőt fônévként, amikor a siket emberre gondol. Kerülje a süket szót is az "értelmi fogyatékos" konnotációja miatt.
Nagyothalló: Az olyan hallásveszteségű személyt jelöli, aki kommunikációjában a beszédre és szájról olvasásra, telefonbeszélgetésében a hallásmaradványára támaszkodik.
Hallásmaradvány: A hallásveszteség ellenére megmaradt hallóképesség. Minél nagyobb a hallásveszteség, annál kisebb a hallásmaradvány.
Vezetéses típusú halláscsökkenés: Ilyen halláscsökkenés akkor támad, ha a hangvezető rendszerben - tehát hallójárat, dobhártya, hallócsontok, labyrinth-ablakok rendszerében - keletkezik megbetegedés.
Idegi típusú (percepciós) halláscsökkenés: Ide tartoznak a hangfelfogó rendszer, a belső fül, a hallóideg, a hallópályák és a hallókéreg megbetegedései.
Kevert típusú halláscsökkenés: A vezetéses és a percepciós nagyothallás kombinálódhat egymással.
Congeniális siketség: A születésnél vagy azt megelőzőleg jelentkező siketség.
Prelinguális siketség: A normális beszédelsajátítás befejezése előtt (kb. 3. életév) jelentkező siketség. A prelinguális siketség jelentékenyen korlátozza a beszélt magyar nyelv hatásának mennyiségét és minőségét, amelyre szüksége van egy gyermeknek a beszélt nyelvi képességek kifejlődéséhez.
Postlinguális siketség: A beszélt nyelvelsajátítás befejeződése után (kb. 3. életév) jelentkező siketség. A postlinguális siketségnek a beszédre, olvasásra, írásra és szájról olvasásra gyakorolt hatása az egyéntől és a hallásvesztés időpontjától függ.
Szerzett siketség: Valamikor a születés után jelentkező siketség.
HSL (Hungarian Sign Language = magyar jelnyelv): Vizuális-gesztikulációs nyelv, mely nyelvtanában és szókincsében eltér a magyar nyelvtől.
Jelelt beszéd: Manuális kiegészítés a szájról olvasáshoz, mely kéz-pozicíókkal megerősíti a száj mozgását.
Ujj ABC: Kézzel formáljuk az ABC betűit. Minden kézállás más-más betűt jelent, melyeket egymást követően használva betűzzük a szót.
Manuális kommunikáció: Kommunikáció jelekkel és az ujj ABC-vel.
Orális kommunikáció: Kommunikáció beszéddel, szájról olvasással, jelek használata nélkül.
Jelnyelv: Kommunikációs út, szavak, fogalmak, érzések közvetítése a test, kezek, karok és arc használatával.
Szimultán kommunikáció: Kommunikáció a jelnyelv és a beszélt nyelv egyidejű alkalmazásával.
Szájról olvasás: A beszéd optikai úton történő megértése a beszélő ajakmozgását, arcát, kifejezéseit, testbeszédét, valamint nyelvtani szabályokat és az interperszonális kommunikáció alapelveit figyelembe véve.
Totális kommunikáció: Kommunikáció, mely minden rendelkezésre álló kommunikációs eszközt (beszéd, szájról olvasás, jelnyelv, ujj-ABC, pantomim, írás, stb.) használ szükség és igény szerint.
Jelnyelvi tolmácsolás: A tolmács jeleli, amit a beszélő mond. A jelnyelvi variációktól a szó szerinti tolmácsolásig számos változat használatos. A tolmács a siket személy igényeihez igazítja a jelnyelv alkalmazását.
Orális tolmácsolás: A tolmács a hallott szöveget hang nélkül artikulálja, melyhez természetes gesztusokat és arckifejezést használ. Néhány nehezebben érthető szót megcserélhet a könnyebb szájról olvasási kép érdekében.
Taktilis tolmácsolás: Siket-vak személyek számára, "kézbe-tolmácsolási" metódus. A tolmács a hallott szöveget jellel, illetve a addiktológia vagy a Braille rendszer alkalmazásával a siket-vak személy kezébe továbbítja.
Tolmácsolás hangra: A tolmács mondja, amit a siket személy jelel, illetve artikulál. Korábban "fordított" tolmácsolásnak nevezték.
Hallókészülék: Készülék, mely felerősíti a hangot. Nem tesz különbséget a beszélt, szükséges és a nem kívánatos háttérzajok között. A legtöbb hallókészülék nem alkalmas a torzítások kiküszöbölésére, tehát egy hallókészüléket viselŐ képes a hangok észlelésére, de értelmezésére kevésbé.
Telefax: Siketek számára a telefont helyettesítő eszköz. Előnye, hogy a hallók és a hallássérültek egyaránt használhatják. Hátránya, hogy a készülék drága, azonnal választ megszakítás nélkül nem tesz lehetővé, válaszadás esetén mindkét fél számára költséget jelent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése